Samsung Galaxy S7 teszt

Rate this post

Samsung Galaxy S7 teszt

mobilarena.hu teszt

 

Bevezető, tartozékok

Úgy tűnik, a Samsung különösen jó kapcsolatot ápol a prím számokkal. Az elmélet az idei készülékkel valószínűleg bukni fog, bár a tizenegyedik széria még jó néhány galaxisnyi távolságra van, eddig bejött nekik. Az első Galaxy S készülék után a széria harmadik tagja páratlan sikert jelentett a gyártó történetében, az ötös, habár szintén csak két osztóval rendelkezik, még a mesékben is csak mellékszereplő, a 7-es viszont az a szám, amelyről bármelyik negyedik életévét betöltött személy is tudja, hogy jelentőséggel bír. Habár az S6 esetében beszélhetünk egyértelmű technológiai primátusról, mind az S sorozat viszonylatában, mind a konkurenciához mérten, a tavalyi megoldások sokak számára kényelmetlenül sok kompromisszumot jelentettek a megkérdőjelezhetetlen innováció ellenére. Jelen teszt alanyának, a Galaxy S7-nek viszont minden esélye megvan, hogy mesés karriert fusson be a – nem túlzás kijelenteni – hetedhét országra szóló barcelonai bemutató után.

A Samsung látszólag nem bízta a véletlenre az idei széria sikerét. Az S7 ötvözni látszik az elmúlt évek tapasztalatait, és főként a felhasználók ez idő alatt egyre konkrétabb formát öltő és határozottabb igényeit körvonalazó visszajelzéseket. A formaterv és a prémium anyaghasználat nem változott radikálisan, viszont szemmel láthatóan – helyett kézzel foghatóan csiszoltak rajta. Az üzemidő nem kizárólag a nagyobb akkumulátorkapacitás miatt, de nőtt, ismét adott a tárhely bővítésének lehetősége, visszatért a por- és vízállóság, ráadásul fejlettebb, viszont kívülről láthatatlan formában. A kameraképességek a látszólagos visszalépés ellenére a Dual Pixel technológiának köszönhetően jelentősen javultak, a teljesítmény pedig benchmarkokban eddig soha nem látott számok formájában is megmutatkozik.

Ami viszont nem mutatkozik meg ezúttal (sem), az a kereskedelmi forgalomba szánt, elegáns fekete csomagolás, minden más viszont megtalálható volt a jelöletlen dobozkában, amelyet kinyitva rögtön a készüléket pillanthattuk meg. A tartozékok alant lapultak. A 2 amperes, adaptív gyorstöltésre is alkalmas hálózati töltőfej, microUSB kábel, SIM-tű és a hallójárat elejéhez illeszkedő fülhallgató sztenderdnek mondható kombinációját egy OTG adapter egészíti ki, az akkumulátor pedig továbbra is a készülékben rejtőzik.

Külső, kijelző

A tavalyi dizájn nyilvánvalóan nem szorult komolyabb újragondolásra, az anyaghasználat pedig még annyira sem. A megdöbbentően erős hardvert megdöbbentően esztétikus formába foglalták újfent. A fém és üveg tökéletes harmóniája exkluzív megjelenést kölcsönöz a készüléknek. Amint letakarítottuk a felületről az egyébként rohamtempóban újratermelődő ujjlenyomatokat. Első körben három színvariáció lesz elérhető, nálunk az arany változat járt, amiről nyugodtan kijelenthetjük, hogy szép. Legalábbis a relatív széles fókuszcsoport egybehangzó véleménye alapján, akik a tesztidőszak alatt látótávolságon belül kerültek az eszközzel. Még a márkáért finoman szólva sem rajongó barátaim is elismerően nyilatkoztak a kivitelről. A lekerekítést a hagyományos kijelzővel rendelkező S7 esetében a hátlapon kell keresnünk. Ez mindössze 1,1 milliméteres vastagságnövekedést, viszont sokkal ergonomikusabb kialakítást jelent az S6-hoz képest, amelynek határozottabb élei nem arattak osztatlan sikert a felhasználók körében.

A 142,4 x 69,6 x 7,9 milliméteres dimenziókkal rendelkező készülék nehezebb, de valamelyest kisebb lett elődjénél. Az eltérés ugyan tizedmilliméterekben mérhető, de a kialakításnak köszönhetően lényegesen jobb fogás esik rajta, annak ellenére, hogy a hátlap Gorilla Glass 4-gyel burkolt felülete továbbra is kissé csúszós. A kijelző mérete nem változott, az előlap immár 72,1%-át kitevő megjelenítő mind az 5,1 hüvelykjét sem esélytelen fogásváltás nélkül elérni, amennyiben átlagos kézmérettel számolunk. A nagyméretű panel ellenére a készülék nem csak meglehetősen kompaktnak látszik, de annak is érződik.

Samsung Galaxy S7 teszt

Az előlapon mindent a megszokott helyen és sorrendben találunk. Felül az értesítési LED, fény- és közelségérzékelő, beszédhangszóró, márkajelzés és az 5 megapixeles előlapi kamera kapott helyet. Az alsó részen az érintésérzékeny alkalmazásváltó és vissza kezelőgombok a fizikai kialakítású, ujjlenyomat-olvasóval felszerelt Home billentyű két oldalán bujkálnak. (Inaktív állapotban ugyanis tökéletesen láthatatlanok, legalábbis az arany színű készülék esetében.) A biometrikus azonosítás nem csak gyorsabb, de pontosabb is lett, tíz alkalomból jóformán tízszer talál, sikertelen azonosítás igen ritkán fordul elő, és feltételezhető, hogy inkább user error okozza, mint a szenzor pontatlansága. Jellemzően akkor kell többször nekifutni, ha vizes vagy kiázott kézzel próbálkozunk. Az azonosítás hatékonyságát nem, az esztétikát viszont rontja, hogy a kezdőképernyő gomb felülete már az első nap után erősen mikrokarcossá vált, persze ez koránt sem olyan problematikus, mint az első szériás Note 3 Home gombja, ami hajlamos volt spontán hajszálrepedéseket produkálni.

Samsung Galaxy S7 teszt

A finomra csiszolt fém oldalkereten jobbra a bekapcsoló gombot, balra a hangerőszabályzókat, alul pedig a jack kimenetet, a 2.0-s microUSB csatlakozót, mikrofonnyílást és a nem sztereó hangszórót találjuk, méghozzá fedetlenül. Az IP68-as minősítés ellenére a csatlakozókat kívülről nem védi semmi a portól és a víztől, amiben a készülék specifikáció szerint 30 percig, maximum másfél méteres mélységben tartózkodhat. A nyitva hagyott, mégis vízhatlan csatlakozók mutatósak ugyan, de körültekintő bánásmódot tesznek szükségessé. A vízből kiemelve kábellel nem tudjuk tölteni a telepet, amíg megfelelően ki nem szárad a port, erre az eszköz figyelmeztet is, tehát nagy bajt okozni még szánt szándékkal sem egyszerű. A hangminőség hívás esetén mindkét oldalon romolhat, amennyiben a mikrofon és a beszédhangszóró még nedves, telefonálni minden esetre fogunk tudni.

A felső élen látható és kevésbé szembetűnő változások is akadnak. A tűvel előbányászható SIM tálca felköltözött a második mikrofon mellé, míg az infrától érzékeny búcsút kényszerültünk venni. Kaptunk viszont egy kétrekeszes tálcát, ahová a nanoSIM fölé akár 200 GB-os microSD kártyát is helyezhetünk. A tárhely bővíthetőségéről a tavaly debütáló UFS 2.0-s szabványú belső tárhely miatt kellett lemondanunk, idén azonban tolhatunk egy „keveset” az alapjáraton 32 vagy 64 gigabájtos tárolókapacitáson, bár alkalmazásokat ide továbbra sem telepíthetünk, legalábbis nem teljes egészében. Az indoklás anno az volt, hogy a párhuzamos interfésszel rendelkező eMMC chipekkel szemben az új NAND flash technológia háromszor gyorsabb írási és olvasási sebességet tesz lehetővé, amin az elérhető legjobb microSD kártya is rontana. Az univerzális flash tárhely lényege, hogy a chip alacsony feszültségű differenciális jelátvitelt megvalósító (LVDS) soros interfésze a dedikált írási és olvasási egységeknek köszönhetően szimultán kétirányú kommunikációra képes, a parancskezelési technikának köszönhetően pedig egyszerre több feladatot is képes dinamikusan priorizálni és újrarendezni a processzek futása közben is. A random és szekvenciális írási és olvasási sebessége az SDD elérési sebességével konkurál, amit egy teljesen átlagos, középkategóriás microSD kártya azért nem fog romba dönteni, főleg, ha valóban csak adattárolásra használjuk.

Az éleken ívelt, üvegborítású hátlap felső harmadára a kitűnő képességekkel rendelkező, 12 megapixeles főkamera került, hozzá kell tenni, nem teljesen középre. Aki nem különösebben érzékeny az aszimmetriára valószínűleg nem fogja észrevenni az egy milliméteres eltolódást, mindenki másnak viszont pechje van. Az viszont feltűnő lehet, hogy a kameralencsék zörögnek rázkódás esetén. Ne essünk pánikba, így van kitalálva. A kevesebb mint fél milliméterre kiemelkedő, f/1.7 apertúrájú, Dual Pixel technológiával operáló kamera mellett található a ledes villanó, valamint az adott esetben a másodlagos kamera exponálógombjaként is funkcionáló pulzus- és véroxigéntelítettség-mérő szenzor. A lentebb elhelyezkedő Samsung feliraton kívül egyéb látnivaló nincsen errefelé, a figyelem középpontjában egyébként is a másik oldalon elterülő, kiemelkedően jó kijelző áll általában.

A 2,5K vagy QHD (2560×1440) felbontású, 577 ppi pixelsűrűségű kijelző továbbra is káprázatos vizuális élményt nyújt. A gyémánt elrendezésű, szubpixel rendereléssel operáló Super AMOLED megjelenítő szinte valószerűtlenül éles és részletes képet mutat. A maximum fényerő majdnem 25%-kal nőtt az S6 megegyező paraméterekkel rendelkező képernyőjéhez képest, a tökéletes láthatóságot pedig az úgynevezett interaktív módon személyre szabott automata fényerőszabályzó is segíti. A rendszer megjegyzi a különböző fényviszonyok között alkalmazott beállításainkat, a későbbiekben pedig ezeket alkalmazza az előre beállított sémák helyett. Így fordulhat elő, hogy ha egyszer jól felhúzzuk a fényerőt vaksötétben, legközelebb napszemüvegre lesz szükségünk, amiből viszont most már polarizált lencsével ellátottat is választhatunk.

Samsung Galaxy S7 teszt

Az S7 és az S7 edge (képen) SuperAMOLED panelja is gyémánt elrendezésű szubpixeleket tartalmaz

Az OLED kijelző ugyan nem bocsájt ki polarizált fényt, ugyanakkor a fénytükröződés csökkentésére alkalmaznak polarizálót, de a megfelelő kialakításnak köszönhetően sem álló, sem fekvő nézetben nem kell a fényerő látszólagos csökkenésével számolnunk. Látványos újításként tűnik fel az Always on Display mód is. A kijelzőtechnológiának köszönhetően különösebb energiafogyasztás nélkül is (maximum 90 mW) képes folyamatosan megjeleníteni az időt, így nem szükséges bekapcsolni a készüléket, ha csak a pontos időre vagy dátumra vagyunk kíváncsiak. A funkció igen hasznosnak tűnik, de könnyen zavaróvá válhat, mivel a beégés elkerülése érdekében mozog. Ha lerakjuk magunk mellé a készüléket a fényes mozgó objektum minduntalan odavonzza a tekintetet, ami hosszútávon meglehetősen frusztráló lehet.

Kijelző-teszt
Mérés Samsung Galaxy S7 Huawei Mate 8 Google Nexus 6 LG V10
Fehér fényerő 563 / 777 nit 470 nit 266 / 436 nit 487 nit
Fehér fényerő (min.) 1,85 nit 10,4 nit ? nit 4,3 nit
Fekete fényerő 0,09 nit 0,31 nit 0 nit 0,28 nit
Kontrasztarány 8656:1 1518:1 951:1 1738:1
Színhőmérséklet 7722 / 6611 K 8230 K + kézi 6520 K 7845 K

Hogyan mérjük a kijelzőt?

A pontszerű maximális fehér fény, amit a mérés során inkább egy kisebbecske fehér négyzet képviselt, sűrűsége hogyhogy nem 777 nit, ami nem elég hogy kifejezetten sok, az S7 Edge esetében is pontosan megegyező értéket kaptunk. Ennyit a számmisztikáról. A fekete viszont tesztalanyunk esetében kicsit több, mint 0, úgyhogy a végtelen kontrasztarány helyett be kell érnünk egy véges számmal, vagy megállapíthatjuk a mérési hibahatár kiküszöbölhetetlenségét. A színek szokás szerint természetellenesen, vagy ízléstől függően szemet gyönyörködtetően élénkek, a kalibráció adaptív módban pedig egy kissé hűvös, de az Alapvető és az AMOLED-fénykép mód majdnem színhelyes. A betekintési szögekkel is a teljesen abnormális nézőpont eléréséig variálhatunk, akkor sem fedezhetünk fel fényerőcsökkenést vagy minőségromlást, ahogy a kültéri láthatóság is minden esetben optimális.