Nemrég érkezett hozzánk egy ajándék Pentium D940. Ajándék lónak ne nézd a fogát. Nincs is mit felrónunk az ajándékozónak, igaz a CPU csak 2,4Ghz-en indult el, ott sem volt stabil. Az eredeti 3,2Ghz-es órajelen még képet sem adott. Természetesen minden rosszban van valami jó, így bűntudat nélkül álltunk neki szétszedni.

Mielőtt betekintenénk a motorháztető alá, jöjjön egy kis nosztalgia.

2006 elején járunk, még az egymagos processzorok idejében. Ekkor az AMD már rendelkezett az X2-es családjával, akkoriban 4800+ volt a legnagyobb. Az Intel komoly bajba került, a korábbi "kétmagos" D8xx széria rettenetesen gyengén szerepelt. A ráncfelvarrás egyszer már bevált, így lett a Norhtwood-ból Prescott. A recept egyszerű, csökkentsd a csíkszélességet, növeld a belső órajelet és a cache méretét. Az Intel ezt is tette, 90-ről 65nm-re csökkent a csíkszélesség és kétszer két mega cache került a processzorba. A belső órajel maradt 800Mhz (ez is csak a quad pumped technológia miatt). Az eredmény neve Presler lett. Feladata a korábbi Smithfield (D805/820/840..) processzorok leváltása, ezzel a gyártó számára költséghatékonyabb modell bevezetése.

Mai ésszel nem nehéz belátni, az Intel csak az időt akarta húzni a Presler megjelentetésével. A kétszer két MB cache és az alacsonyabb csíkszélesség csak marketing volt, a processzor maradt ugyanolyan gyenge, mint elődje. Az időhúzás azonban bejött, a Core 2 Duo pedig letarolt mindent.

A valódi kétmagosok első képviselője ez a széria volt. Akkoriban maximum álmodozhatott az ember arról, hogy kibonthat egy ilyen bonbon-t. Az ára megközelítette a 80.000 Ft-ot, ezért senkinek nem is jutott eszébe Presler-t boncolni. Megvallom őszintén, ezidáig nekem sem volt módom 775-ös processzort szétszedve látni. (A szétszedés alatt itt azt értjük, hogy a hőátadó sapka alá nyerünk bepillantást.)

Felfordítva megfigyelhetjük, már nincsenek lábak, csak érintkezők. Az Intel az LGA775-el vezette be ezt a módszert. Éppen ezért óvatosan fogjuk meg az LGA775-öket, az aljához semmiképp ne érjünk, kényes rá.

Meglepetés nem ért, a két magon kívül semmi izgalmas nincs odabent. A védősapka leszedése könnyűnek nem nevezhető, jó alaposan odaragasztották az Intel-nél.

A két mag tetejére egy különleges ezüst réteg került, aminek az eltávolítása csak késsel lehetséges. Akkoriban erre nagy szükség is volt, ugyanis a 940-es fogyasztása nem kevesebb, mint 130W. Jelenleg egyetlen CPU büszkélkedhet ekkora "teljesítménnyel" ez pedig az AMD 6000+ X2-je. Manapság a jellemző fogyasztás olyan 60-90W között van.

Köszönjük Guseppének, a rossz processzort, így már láttunk 775-ös modellt belülről is. Reméljük hamarosan egy AMD is hasonló sorsra jut.