mobiltelefonok kategória bejegyzései

Xiaomi Mi Mix 2

Xiaomi Mi Mix 2
Rate this post

 Xiaomi Mi Mix 2

 

A Xiaomi egyedülálló volt azzal, amikor 2016 őszén előrukkolt egy “csupakijelzős” okostelefonnal. A Mi Mix gyönyörű lett, azonban a hétköznapokban egy ilyen hatalmas 6,4 colos készüléket gyakorlatban nehéz kezelni. A nem annyira széles tömegeknek szánt mobilként, hanem sokkal inkább technológiai erődemonstrációként felfogható Mi Mix szerencsére azért nem tűnt el a süllyesztőben, hanem egy évvel később megkapta a sokkal élhetőbbre sikeredett utódját.

Ahogy az első, úgy a második Mixet is egy francia tervező, Philippe Starck neve fémjelzi. A 68 esztendős szakember dolgozott már az Adidasnak, tervezett szupermenő citromfacsarót, villanyautót, modern éttermeket és szállodákat, de a karrierjét talán a Venus nevezetű jacht koronázta meg. Ezt maga Steve Jobs rendelte meg Starcktól.

Az alapvetően szögletes, de azért óvatos lekerekítésekkel ékesített formaterv nagyon működik.

Legfelül mintegy 2 milliméteres kávára lehetünk figyelmesek, és ebbe a vékonyka felületbe az elődtől eltérően sikerült belezsúfolni a hangszórót. Oldalt 1 milliméternyi üres felület található a kijelző mellett, alul pedig 8 milliméteres fekete csík figyel. Ez utóbbiba került a központi helyet kapott értesítő LED, a fényérzékelő és a jobbalsó sarokba biggyesztett frontkamera. Ez továbbra sem ideális hely az előlapi kamerának, így a gyártó arra kér bennünket, hogy szelfizéshez fordítsuk el 180 fokkal a telefont. Magunkat 5 megapixeles felbontásban örökíthetjük meg, mi viszont egy 8 megapixeles, jobb minőségű frontkamerának jobban örültünk volna. 

A hátlap gyönyörű, viszont iszonyatosan csúszós és pillanatok alatt összepiszkítják az ujjlenyomataink. Míg az előlapot Gorilla Glass 4 üveg védi, addig hátul egy kerámialaphoz van szerencsénk. Ez egy nagyon kemény, de egyben rideg anyag, ami könnyen törik, abban pedig csak bízni tudunk, hogy a kisebb leejtéseket azért maradandó károsodás nélkül át tudja vészelni a Mix 2. A hátlap síkjából kiálló kameramodul pereme 18 karátos aranydíszítést kapott és ez szerencsére egyáltalán nem tűnik bazári pompának. Mint ahogy a hátlapi arany felirat sem.

Kijelző

 

 

6,4-ről 6 colra csökkent a képátló és az elődénél hosszúkásabb lett a képarány. Mindez jót tett a mindennapi használhatóságnak, de persze egy kézzel még így is kezelhetetlen a készülék. Még szerencse, hogy az egykezes használatot segítő üzemmód 3,5 vagy 4 vagy 4,5 hüvelykre is képes kicsinyíteni a felhasználói felületet, illetve, hogy a fontosabb funkciók egyszerűen elérhetők egy lebegő gombról. A kijelző alatt nincsenek hardveres gombok és az ujjlenyomat-szenzor is hátra került. Utóbbi alapvetően korrekt módon teszi a dolgát, de tapasztalataink szerint vannak nála némileg gyorsabb és pontosabb érzékelők.

A 2160×1080 pixeles felbontás bőven elegendő, még ilyen nagy felületen is, a képminőség teljesen rendben van, ellenben a betekintési szögek enyhén elmaradnak az OLED paneles legújabb mobilokétól. Nemcsak a betűméret, hanem a színhőmérséklet és a kontraszt is manuálisan állítható, az időzíthető olvasómód segítségével pedig kímélhetjük szemünket.

Kamera

A mai trendekkel ellentétben hátul nem dupla, hanem csak egy szimpla kamera található, így sem optikai zoomot, sem portrémódot, sem pedig minőségjavító funkciókat nem kapunk. A 12 megapixeles felbontású Sony képérzékelő napsütéses időben részletgazdag, színhelyes és szerencsére nem túlélesített fotókat produkál. Sötétben jó szolgálatot tesz a négytengelyes optikai képstabilizálás, ami miatt a képek nem mozdulnak be a kézremegés miatt. Ettől függetlenül a nem ideális fényviszonyok melletti képminőséggel nem lehetünk elégedettek, ami többek közt annak következménye, hogy az optika csak f2-es fényerővel bír. Összehasonlításképp, a konkurencia ma már f1,6-1,7-nél tart (a kisebb érték a jobb).

A videófelvevő hozza az elvárható 4K/30 fps szintet, a Full HD felbontás melletti 60, vagy ne adj Isten 120 képkocka/másodperc sebességről viszont le kell mondanunk. Összességében véve nem rossz a kamera teljesítménye, de messze nem ér fel a telefon összes egyéb alkotóeleme által képviselt magas szintre.

Szoftver, hardver

Az enyhén iOS-es utánérzésű szoftver egyszerűen kezelhető, ízléses és villámgyors. Utóbbiban persze fontos szerepe van a felsőkategóriás, nyolcmagos Snapdragon 835 chipsetnek, ami  ismerős lehet a Mi 6-ból. A tesztkészülékben 6 GB RAM és 256 GB belsőmemória (ebből 241 GB szabad) található, de ezenkívül létezik 8 GB RAM-os, illetve 64 és 128 GB flashmemóriás kivitel is. Tárhelyhiánytól nem kell tartani, egyedül talán a 64 GB-os példányokból lehet hiányolni a microSD-slotot.

Míg a hatalmas elődben egy 4400-as akkumulátor is elfért, a második Mixbe már csak egy 3400-as példányt sikerült bepréselni. Az üzemidőt átlagosnak mondanánk: normál körülmények mellett mintegy 1,5 napos használati időre számíthatunk. Vezeték nélküli töltés nincs, de a gyorstöltési lehetőség adott. A QC 3.0-ás vezetékes töltővel 30 perc alatt tölthető 0-ról 50 százalékosra a telep, egy teljes töltés pedig körülbelül 90 percnyi időt vesz igénybe.

A 24 sávos LTE mobilnet hozza a csúcskategóriás 1 Gbit/s-os sebességet, de ennél fontosabb, hogy a Mi Mix 2 B20 kompatibilis, vagyis több korábbi Xiaomitól eltérően minden hazai 4G hálózatban remekül használható a készülék. A Bluetooth 5.0-ért és az NFC-ért járt a piros pont, azért viszont kár, hogy az USB-port még mindig csak a lassú 2.0-ás szabványt tudja.

A Mi 6-tal ellentétben nem kapunk infravörös portot, illetve egyesek hiányolhatják az FM-rádiót és a GPS-vevő Galileo támogatását. A jack dugalj is lemaradt a fedélzetről, de legalább a dobozban találunk egy USB Type-C/3,5 mm átalakítót. A duplán lyuggatott alsó él becsapós, mert itt csak egy hangszóró található. Kihangosításkor nem csak lentről, hanem a felső normál hangszóróból is jön némi hang, de ez hibrid megoldás azért messze nem érhet a valódi sztereó megoldások közelébe.

Végeredményben a Xiaomi Mi Mix 2 egy teljesen élhető, abszolút felsőkategóriás okostelefon, ár érték arányban veri a riválisait.

(hvg.hu)